A Mitsui története

Ha van világraszóló vagyon és hatalom, amelynek születésével kapcsolatban új, az európai ember számára ködös és ismeretlen fogalmakkal, sőt a múlt távolába vesző legendákkal kell megismerkedni, akkor ez a japán gazdaság egyik óriásának, a Mitsui háznak a története. Aligha túlzás arról beszélni, hogy itt magának a távol-keleti szigetországnak ősi történetéről van szó, amelynek hatása ma, a számítógépek világában is át meg átjárja a Mitsui szervezetét.

A kezdet

A történetet jóformán el sem lehet kezdeni a japán őstörténet néhány vonásának felidézése nélkül. Ez, mint minden más népnél, legendák, és mítoszok homályába vész. A Mitsui ház története szempontjából a legfontosabb annak megemlítése, hogy már a VI. században (tehát majd négyszáz évvel a magyar honfoglalás előtt) különböző nagy törzsi családok kényszerítenék rá akaratukat a császári házra. Az első ilyen feltörő család a Soga dinasztia volt.

A történelem viharai során egymást követő hatalmas családok vezetőinek egyike 1192-ben felvette a "sogun" nevet. Ez egyszerűen parancsnokot jelent. Valódi értelme azonban "katonai diktátor". Japán történelmében döntő szerepe volt, hiszen ez az intézmény csaknem hétszáz esztendeig állott fenn. E hét évszázad alatt a feudális Japánban a császári ház névleges hatalma mellett mindig a sogun és szervezete, az egy családhoz kapcsolódó "sogunátus" jelentette az igazi hatalmat.

A sogunok, illetve családjuk, állandó harcot folytattak más nagy hűbéri családokkal, akiknek persze megvolt a maguk klikkje. Ez a viszonylag gyengébb földesúri családokból állott. E főurakat dajmióknak nevezték. Mindegyiknek volt kicsiny, feudális hadserege. Ennek tagjai voltak a szamurájok, akiknek egyetlen feladata a földesúr katonai szolgálata volt, s ez a szamuráj családokban apáról fiúra szállt. A földesúr rendszerint kisebb birtokot adományozott, az őt szolgáló szamurájoknak. Persze ezt a birtokot is a jobbágyok művelték meg.

A Mitsui ház legendája szerint a dinasztia őse ilyen szamuráj volt, aki majdnem ezer esztendővel ezelőtt az akkori sogun szolgálatában állott. A Mitsui család hivatalos története azt is elmondja, hogy a XII. században a család az ősi japán főváros, Kyoto közelében nagyhatalommal rendelkező Sasaki családot szolgálta szamurájként. Később ennek a főúri családnak néhány sarja Mitsui lányt vett feleségül. Japán leghatalmasabb nagytőkés dinasztiájának címere ma is azonos a Sasaki család címerével.

A terjeszkedés

Japánban körülbelül a XVI. század táján emelkedtek ki a céhbeli kézművesek, halászok, kereskedők tömegéből az első nagyobb pénzváltók, rizskereskedők, hajótulajdonosok. Ekkoriban jelennek meg az első manufaktúrák, a kézi munkát tömegesen megszervező üzemek. A XVI. század vége felé a Mitsui család már nem használt szamuráj kardot. Előbb, mint rizsbor árusok, később, mint egy szövöde tulajdonosai tűnnek fel a színen. 1673-ban az egyik Mitsui fivér megalakította az ország egyik első pénzváltó és uzsorás cégét, majd a selyemkereskedelemre vetette magát. Az 1700-as évek elején már a Mitsuik Japán egyik leggazdagabb kereskedőcsaládjának számítottak.

Az első reklám Japánban

Különös élmény fogadja a tranzisztorok és számítógépek világából, a tokiói Mitsui Múzeumba lépő látogatót. Megtudhatja, hogy a Mitsui család volt az első, amely Japánban reklámot és hirdetést használt. (Olajos papírból készült esernyőket osztogattak, amelyekre ráfestették a Mitsui nevet. Megfizették a színházigazgatókat, hogy a népszerű darabok előadásán a klasszikus szövegek, deklamálásakor a színészek ejtsék ki a Mitsui szót.) Ez a család volt az első, amely a csekk ősét használta Japánban. Itt alkalmaztak először kettős könyvelést. A Mitsui család határozta el, hogy egy alkalmazottat (ha nem követ él bűnt, és tisztességesen dolgozik) sohasem lehet elbocsátani. A munkáltató és a munkás "családi köntösbe" burkolt kapcsolatát, amelynek mindmáig oly döntő szerepe van a japán gazdasági életben, a Mitsui ház alapozta meg.

A "családi alkotmány"

A XVIII. század elején már a Mitsui családé volt Japán legnagyobb bankja és kereskedőháza. A családfő "a császár bankárja" címet viselte.

Ebben az időben dolgozták ki a Mitsui ház máig érvényes, "családi alkotmányát". Ez szorosan összefügg azzal a szereppel, amelyet a család játszott a külvilágtól teljes kétszáz évig (1640-től a XIX. század közepéig) szinte légmentesen elzárt Japán történetében. 1640-ben Japán összes kikötőit lezárták. Megtiltották olyan hajók építését, amelyek hosszabb tengeri útra alkalmasak. Rendeletet adtak ki, amely szerint egyetlen japán sem hagyhatja el az országot. Ha mégis megtenné és visszatér, halálbüntetés vár rá. Halálos ítélet fenyegette azokat a külföldieket is, akik japán területre léptek…

Ebben a különös és fülledt légkörű országban dolgozta ki a Mitsui család a maga "alkotmányát". Ez tizenegy "parancsolatból" állt. A parancsolatok első csoportja azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy "az egyén semmi, a család minden", s hogy a családnak feltétlen hatalommal rendelkező családfőt kell választania, aki a dinasztia nevében cselekszik. Ez a hatalom mindig csak a legidősebb fiúra szállhat, aki a családi vagyon őre és kezelője. A parancsolatok másik csoportja a családfő feladatait és kötelességeit tárgyalja. Végül a tizenegyedik a következőképpen szól: "Az a különleges szerencse ért téged, hogy az istenek országában születtél. Tiszteld isteneidet és a császárt, aki az ő megtestesítjük e földön." Már ebből érzékelni lehet valamit abból a különleges légkörből, amely a nagy japán tőkés családok korai történetét és mai hatalmának formáit megkülönbözteti mindattól, amit az európai és amerikai kapitalizmus történetéből ismerünk.

Talán még érzékelhetőbb ez a különbség, ha ideiktatjuk azt az esküt, amelyet minden Mitsui fiúnak le kell tennie, amikor belép a cégbe, immár csaknem háromszáz esztendeje. "Őseink nagyra becsült szellemeinek jelenlétében esküszöm, hogy erősítem a házunkhoz tartozó családokat, és kiterjesztem az elődeink által létrehozott vállalkozásokat. Követni fogom házunk alkotmányát, és nem kísérlem meg annak megváltoztatását. Erre ünnepélyesen megesküszöm, és ezt őseink tiszteletreméltó szellemeinek jelenlétében aláírásommal is megerősítem."

Nehéz elképzelni az ilyen üzleti "avatást" egy Rothschild, Krupp, Rockefeller vagy Ford családjában...

Nyitás külföld irányába

A Mitsui ház a világtól elzárt Japán melegházi levegőjében nőtt nagyra, de egyike volt azoknak a nagy pénzügyi és kereskedelmi érdekeltségeknek, amelyek megérezték, hogy az elzártság korszakának véget kell vetni. Amikor Pérry tengernagy vezetésével az amerikai hajók megjelentek az elzárt japán kikötők előtt, és bezúzták a "melegház" ablakát, a Mitsui ház volt az első, amely felvette a kapcsolatot az idegenekkel. A törzs akkori vezetője elküldött egy festőt Perry hajójára, hogy arcképet készítsen a tengernagyról, amikor a sogunátus zárt rendszere megbukott, és megkezdődött a felemás polgári reformok korszaka, először a Mitsui családok férfitagjai rajzottak át az óceánon, hogy tanulmányozzák az amerikai kereskedelmi és bankvilágot.

Az első két nagy lehetőséget a Korea elleni hódító hadjárat és a cári Oroszországgal vívott háború jelentette a Mitsui számára. A háború előtt a Mitsuival szorosan együttműködő állami vezetők nagyszabású központi beruházásokkal kezdték el Japánban az iparosítást. Amikor azután az adófizetők fillérjeit kockáztató államhatalom eljátszotta a maga szerepét, belépett a Mitsui és a többi hozzá hasonló, vele egy időben felemelkedő nagy japán tőkés család. Olcsón megvásárolták a kormánytól a közpénzeken kifejlesztett vállalatokat, a bányáktól a szövőgyárakig.

Ez adta meg a "kezdősebességet" a Mitsuinak és a többi trösztnek. Erre különösen azért érdemes felfigyelni, mert ugyanez a folyamat, persze sokkal fejlettebb formában, megismétlődött a második világháború után.

Ennek a fejlődésnek köszönhette a Mitsui ház, hogy a századforduló után hét esztendővel, az orosz japán háború "zsákmányának" bezsebelése után már az ország legnagyobb hadianyag gyárosa is volt, és a családfőt bárói rangra emelték, majd kitüntették, a Felkelő Nap-renddel. Sőt a Mitsui ház kereskedelmi flottája (ami akkoriban 39 hajóból állott) tevékenyén részt vett a háborús hadiszállítások lebonyolításában. Ez a terjeszkedési folyamat töretlenül tartott tovább egészen a második világháborúig. A japán társadalom szerkezete következtében azonban a "nagy név", az egyéniség eltűnik, alámerül, és a család, a szüntelenül megújuló dinasztia áll az előtérben: "a Mitsui".

A monopólium

A második világháború küszöbére a Mitsui terjeszkedése szinte páratlan monopolhelyzetet teremtett. A család 112 nagy japán tőkéstársaságot tartott a kezében. A japángazdasági életnek 18 olyan ágazata volt (a vastermeléstől az élelmiszeriparig), amelyben ez a család a termelés több mint felét tartotta kézben. (Különösen a vegyipar, ahol a Mitsui gyakorlatilag a teljes japán termelést ellenőrizte.)

A Mitsui az évek során más monopoltőkés vállalkozásokat is a maga érdekkörébe vont, s ezek a család befolyását növelték.

Az említett érdekeltségeket is "nagycsaládok" irányították, amelyek szövetkeztek a Mitsui tőkével. Ezt a hallatlan széles körű szövetséget a japán gazdaságtörténet "Nagy Mitsui" néven ismerte.

Akárcsak az amerikai vagy európai tőkéseknek, a Mitsui háznak is meg kellett küzdenie a rivális nagytőkés családókkal a piac felosztásáért. A Mitsui dinasztiának történelmileg legnevezetesebb vetélytársa volt és maradt a Mitsubishi-konszern, amely az Ivaszaki bárói család tulajdonában volt. 1870-től egészen a második világháborúig a japán belpolitika, sőt katonapolitika is (persze némi egyszerűsítéssel) a Mitsui és a Mitsubishi közötti hatalmi harc és e harcban kötött megegyezések tükörképe volt.

A Mitsui ház például óriási befolyással rendelkezett a hadseregben és a légierőben, míg a Mitsubishi a tengerészetre vetette magát. Ezek az érdekek nagy szerepet játszottak a későbbi japán katonai stratégia kialakításában.

Politika

Talán még világosabb a kép, ha megvizsgáljuk az 1870-es évek végén kialakuló japán parlamenti rendszer két legfontosabb pártját. Túlzás nélkül elmondhatjuk: a Japánban kialakuló két nagy párt közvetlenül a Mitsui és a Mitsubishi politikai érdekképviseletének volt tekinthető. A Mitsui hozta létre a konzervatív pártot. (Japán nevén: Szeijukai.) A Mitsubishi pedig a reformpártot vagy későbbi nevén demokrata pártot. (Japán elnevezése: Minszeito.)

A japán történelem viharai során ezek a pártok különböző néven jelentkeztek. Jellemző azonban, hogy amikor a második világháborús vereség után újra létrehozták a parlamenti rendszert, ugyanez a két párt kelt életre. A Szeijukai "liberális párt" néven alakult újjá, a Minszeito pedig megtartottá a "demokrata párt" nevet. 1948-ban ez a két párt egyesült, és mindmáig a "demokrata-liberális párt" kormányozza Japánt, az a két párt, amelyet hét évtizeddel ezelőtt a Mitsui család és vetélytársa, a Mitsubishi-konszern hozott létre.

A vereség után

Amikor a második világháborúban a japán állam összeomlott, úgy látszott, hogy összeomlott vele együtt a Mitsui ház hatalma is. Az amerikai megszállók, közvetlenül, a háború után elrendelték a nagy japán monopolista vagyonok felosztását. Ez azonban csak látszatintézkedés volt, a nagybankok hatalmát ugyanis érintetlenül hagyták. Márpedig a Mitsui dinasztia esetében (és a rivális nagytőkés családoknál is) éppen a bankok fogták össze a szerteágazó érdekeltségeket. Amikor az amerikaiak a hidegháború elején módosították politikájukat, és elhatározták a nagy japán tőkés családok gazdasági hatalmának visszaállítását, csak egy tetszhalottat kellett felébreszteniük.

A régi, elképesztő családi hatalom, az érintetlen családi bankok (ebben az esetben a Mitsui Bank és a Dai-Ichi Bank) segítségével szinte hónapokon belül a régi formában szerveződött újjá. Az 1950-es évek második felében ez a két bank már a világ ötven legnagyobb bankja közé tartozott, magában Japánban pedig a Mitsui család volt az egyetlen, amely az ország hét "óriásbankja" közül kettőt tartott a kezében.

Ami a termelést illeti, a különböző szakértők között még mindig vita folyik arról, hogy a Mitsuinak vagy a Mitsubishinak van-e nagyobb részesedése. A két óriásmonopólium közel egyenlő erővel rendelkezik, és ketten a világ második ipari tőkéshatalmává emelkedtek Japán gazdaságának körülbelül 30 százalékát ellenőrzik. Ezen belül persze vannak eltérések, kialakultak hatalmi gócpontok. Így például a japán hajógyártás majdnem 70 százaléka Ivaszaki báró utódainak, a Mitsubishi-trösztnek a kezében van. Ezzel szemben a Mitsui család úgynevezett "kereskedőháza" Japán legnagyobb export-import cége, így a Mitsui család kezén megy keresztül a teljes japán kivitel lebonyolításának több mint fele.…

Hirdetések

Nem dicsekvés, hanem a valóság tükörképe, amit a Mitsui ezekben a napokban önmagáról mond. Az egyik Távol-Keleten megjelenő, amerikai érdekeltségű gazdasági lapban a Mitsui Bank a következő hirdetést adta fel: "Ha meg akarja találni útját a japán üzleti világban, keresse meg a Mitsui Bankhoz vezető utat. 143 hazai fiók, több mint 1700 külföldi bankkal rendszeres kapcsolat. Leányvállalatok, New York, London, Bangkok, Bombay, Szingapúr.

A Mitsui ház egy másik hirdetése, amely a külföldi turistákat veszi célba, talán még világosabb képet ad arról, hogy mennyire áthatja a gazdasági életet e nagy hírű dinasztia hatalma: "Jöhet Japánba óceánjáróval, amelyet Mitsui gyártott, saját bányáiból származó vasból, amelyet acélgyárai nemesítettek. Megérkezik egy kikötőbe, amelynek berendezéseit Mitsui szállította. Felszállhat Mitsui gyártmányú villamosra, s elutazhat rajta a Mitsui szállodák egyikébe. Este, ha lepihen, a Mitsui ház kiadóvállalatai által publikált könyveket olvashat Mitsui gyártmányú villanykörte fényénél. Reggel, ha felébred, Mitsui ültetvényeiről való teát ihat, amelyet cukorgyáraink termékével édesít. Utána ellátogathat a Mitsui egyik áruházába, ahol mindent megtalál a drágakövektől a háztartási cikkekig."

Az évtizedek során könyvek és tanulmányok százai foglalkoztak már a Mitsui ház történetével s azzal a szereppel, amelyet ez a dinasztia a japán történelem évszázadai során játszott.

Az igazság feltárását megnehezítette, hogy a Mitsui szamurájok utódai megtartották a "családi alkotmány" parancsait, és nem vállaltak olyan látványos szerepet az ország életének nyílt színpadán, mint Nyugaton a Rockefellerek, a Kruppok vagy a Rothschildok. A kétszáz esztendős teljes elzártság és a régi hagyományok máig élő hatása nem teszi lehetővé, hogy olyan világosan fel lehessen tárni a Mitsui és a japán politika közötti személyi kapcsolatokat, mint például az ITT és az amerikai kormány esetében. Csak néhány esetben lehet személyekig menően rátapintani ezekre a kapcsolatokra.

Így például közvetlen Mitsui ügynök volt Matsuoka japán külügyminiszter, a távol-keleti rablóháborúk egyik szervezője, Konoye herceg, miniszterelnök, aki az 1940-es évek legelején megvalósította Japán áttérését a nyílt fasizmusra, s akinek kormánya csaknem teljes egészében Mitsui emberekből állott. Vagy éppen, egyértelműen Mitsúi ügynök volt Suzuki tengernagy, aki 1945 áprilisában azért vette át a kormány vezetését, hogy kapcsolatain keresztül az összeomló Japán könnyebben megtalálja az utat az amerikai trösztök irányába.

Így hát a Mitsui család történetében több a legenda, a köd és a homály, mint a nagy európai és amerikai "rablóbárók" családjainál. A helyzetet azonban híven jellemzi James S. Allen amerikai kutató, amikor, azt írja: "Amerikában óriási a Morgan, Rockefeller, Du Pont és Mellon házak hatalma, de olyan általános ellenőrzésre nincs lehetőségük, mint Japánban a Mitsuihoz hasonló trösztöknek."