Érdekesség
Japán szellem-szigetvárosa sötét múltat rejteget (az origo.hu cikke.)
Japán egyik legkülönlegesebb része a Nagaszakitól nagyjából 14 km-re délkeletre található elhagyatott sziget, amelyet a profilnézete miatt Hadihajó-szigetnek is szoktak nevezni. Valójában Hasima a sziget neve, és kulcsszerepe volt a japán iparosodásban. Ma elsősorban az elhagyatott épületei miatt számít népszerűnek az egyik Bond-filmben is felbukkanó egykor zsúfolt bányászváros, amelynek kényszermunkát rejtő múltjával még nem igazán tudott szembenézni Japán.
A japán partoktól nem messze található sziget első ránézésre inkább tűnik egy ismeretlen, háborúból visszamaradt romnak vagy valami katasztrófa helyszínének, mint a természeti erők alatt meghajolva hanyatlásnak induló helynek. A több évtizeden át tájfunok, óriási tengeri hullámok által megtépázott betonházak viszont nem csak a látványuk, hanem kettős, megosztó történetük miatt is érdekesek.
Az iparosodás emelte ki a vízből
A 63 ezer négyzetméter, vagyis 6,3 hektár területű sziget nem valami nagy – nagyjából a Hévízi-tó másfélszereseként kell elképzelni. Sokáig teljesen lakatlan volt, meredek szikláit pár növény borította, egészen addig, amíg az 1800-as évek elején felfedezték, hogy a Hasima a többi környékbeli szigettel együtt feketekőszénben gazdag. A kitermelést eleinte a szigetek nagy részét megkaparintó Fukahori család kezdte meg a helyi lakosoknak munkát adva, de ahogy az 1800-as évek közepétől elkezdett nőni a szén iránti kereslet, rájöttek, hogy növelniük kell a kapacitást.
Egy skót vállalkozó, Thomas B. Glover segítségét kérték, aki modern, Nagy-Britanniában is használt technológiai alapokra helyezte az addig lényegében csak kézi erőt és csákányt használó álló, kisebb-nagyobb gödrökig jutó helyi szénbányászatot. Neki köszönhetően 1869-ben már 45 méteres mélységig jutottak a szénbányászok.
Mivel rendkívül jó minőségű szenet tudtak a felszínre hozni, a Fukahori család rendesen megszedte magát – az 1800-as évek végén, 1890-ben mégis eladták a Hasima szigetet a felénk főként az autóiról ismert Mitsubishi vállalatnak, amely eleinte a hajózásban volt érdekelt, és a hajóihoz szükséges szén miatt jelent meg a bányászatban is.
Ők kezdték meg a sziget fejlesztését, elsőként hullámtörő falat építettek köré, majd belekezdtek Japán első nagyobb tenger alatti szénbányászati projektjébe. A sziget megvásárlása után 26 évvel, 1916-ban felhúzták az első komolyabb épületet a munkások elszállásolására, egy hatemeletes betonházat, ami az első többemeletes betonépület volt egész Japánban – ez jól jelzi, mennyire pörgött az iparosodás miatt a sziget bányája.
Kicsit távolabbról nézve jól látszik, hogy miért is hívják a szigetet Hadihajó-szigetnek
A betonházra szükség is volt, 1916-ban ugyanis már háromezren dolgoztak a szigeten, így a hatemeletes épületet hamarosan egy kilencemeletes lakókomplexum követte. Később összesen 30, betonból készült lakóépületet zsúfoltak a kicsinyke szigetre. A folyamatosan növekvő szénkitermelés miatt 1959-ben már 5259-en éltek a szigeten, a munkások a családjukkal együtt költözhettek az apró lakásokba – miattuk általános és középiskola, egy fedett játszótér, egy tornaterem, egy mozi, több kocsma és étterem, illetve 25 bolt és egy buddhista templom is épült a szigeten.
Ezek, kiegészülve a meredeken magasodó hullámtörő falakkal, a távolból úgy festettek, mint egy hadihajó profilja, ezért is ragadt a szigetre a Gunkandzsima (hajók szigete) elnevezés, ami később Hadihajó-szigetként terjedt el.
Az 1959-ben elért népességi csúcs egyben azt is jelentette, hogy a Hasima sziget volt a Föld legsűrűbben lakott területe – négyzetkilométereként 82,5 ezer emberre jött ki a népsűrűség, ami a négyszerese a jelenlegi legsűrűbben lakott önálló területnek, Makaónak.
Az 1960-as években viszont fordulat állt be, a szén helyét egyre jobban kezdte átvenni az olaj, így sorra zártak be a szénbányák, a sorsát pedig a Hasima sem kerülhette el. A Mitsubishi szép lassan kezdte átképezni a bányászait, 1974-ben pedig végleg bezárták a bányát és vele a szigetet is, amiről mindenkit kiköltöztettek.
A kilakoltatás ellenére a sziget egészen 2002-ig maradt a Mitsubishi tulajdonában, amikor is átadták azt a 2005-ben Nagaszakiba olvadó Takasima városának. A tulajdonosváltáson kívül lényegében nem történt más a szigettel, csak a természet tépázta évtizedeken át kénye-kedve szerint.
A képgaléria kattintással kinagyítható!
/Kattints a képre./